Ezek az okok állhatnak az étvágytalanság hátterében

Sok szülő küzd azzal, hogy gyermeke nem akar rendesen enni, arra hivatkozva, hogy nem éhes. Az étvágytalanság gyakori probléma és sokszor semmilyen szervi oka nincs, sokkal inkább pszichés gyökerei vannak: ha a gyerek úgy érzi, nem figyelnek rá eléggé, nem kap elég törődést, gyakran annak az eszköze, hogy így csikarjon ki egy kis odafigyelést.  Így nő túl a probléma saját jelentőségén, amely uralni kezdi az egész család életét, feszültté téve a légkört és ilyenkor nem csoda, hogy elmegy a gyerek étvágya. Persze az étvágytalanságot nem szabad elbagatellizálni sem, mert vannak olyan esetek, hogy betegségre hívja fel a figyelmet. Mielőtt azonban orvoshoz fordulnának, érdemes végiggondolni étkezési szokásainkat és az alábbi kérdéseket.

Valóban keveset eszik a gyerek?

Sokszor pusztán arról van szó, hogy csak a szülői elképzelésekhez képest eszik keveset, valójában elegendő számára az elfogyasztott táplálék. Ahhoz, hogy ezt eldöntsük, a legjobb támpont a gyermek súlygyarapodása, fejlődése. Ha ez megfelelő, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az elfogyasztott mennyiség a biológiai szükségleteit kielégíti. Ilyenkor a szülőnek egyetlen teendője marad: nagy-nagy önfegyelemmel hagynia kell, hogy annyit egyen a gyerek, amennyi jólesik neki.

Lehet, hogy az ivási szokásokkal van gond?

Ha a gyerek szájában állandóan ott lóg a gyümölcslével vagy cukros teával teli cumisüveg, s ha kifogy, a szülő azonnal újra is tölti, a gyerek pedig önkiszolgáló módon fogyasztja éjjel-nappal, akkor valószínűleg ez okozza a látszólagos étvágytalanságot. A korlátlan, folyamatos folyadékkínálatnak nemcsak az a következménye, hogy a gyomor soha nem ürül ki, és emiatt nincs éhségérzet, hanem az is, hogy mind a cukor-, mind a folyadékfogyasztás meghaladja a belek felszívó kapacitását. A megoldás ilyenkor az, ha cukros folyadék helyett tiszta (csecsemőnek forralt) vízzel töltjük meg a cumisüveget, így könnyebben el tudjuk érni, hogy a gyerek csak a szomját oltsa a folyadékkal. A nagyobb gyerekeket is arra neveljük, hogy napközben mindig vizet igyanak és esetleg étkezések mellé fogyasszanak csak el egy-egy pohár szörpöt vagy gyümölcslevet.

Sokat nassol étkezések között?

Sokszor a szülő észre sem veszi, hogy ő maga rontja el a gyerek étvágyát azzal, hogy a főétkezések között is folyamatosan kínálgatja ezzel-azzal. Az eredetileg kisebb étvágyú gyereknek a szülő gyakran odatesz pár kekszet, egy kis csokit vagy banánt, azt gondolva, hogy ez csak hasznára válik, hiszen már legalább van valami a gyerek gyomrában. S hogy mi ezzel a gond? Az, hogy így a gyerek soha nem fog valódi éhséget érezni és soha nem tudja meg, hogy éhesnek lenni rossz és ennek az érzésnek a csillapítása kellemes és élvezetes. Figyeljünk oda a rendszerességre! Legyen három fő étkezés, melyek időpontja mindig nagyjából ugyanakkorra essen, és mindig szánjunk elegendő időt az étkezésekre! A köztes, kis étkezésekre – tízóraira és uzsonnára – kis kalóriatartalmú, könnyű falatokat adjunk, például joghurtot kis müzlivel vagy egy almát sajttal.

Evéssel jutalmazunk és büntetünk?

Az egyik legártalmasabb szokás, ha a gyereket étellel jutalmazzuk vagy büntetjük. Az „anya kedvéért még egy falatot” nagyon rossz taktika, hiszen azt sugalljuk vele a gyereknek, hogyan tudja sakkban tartani a szüleit. Ha nem jut elég idő vagy figyelem a gyerekre, öntudatlanul is hamar rájön a megoldásra, hogy a figyelem felkeltésének biztos módszere a nem-evés.

Evés muszájból

A kisétkű gyerek számára a legnagyobb megpróbáltatások egyike, ha egy púposan megrakott tányért tesznek elé, és tudja: ha törik, ha szakad, el kell fogyasztania, ami rajta van. Ne stresszeljük a gyereket hatalmas adagokkal! Szedjünk neki kevesebbet, így ha megeszi, sikerélménye lesz, ha pedig ízlik az étel, úgyis kér repetát. Józan határok között hagyjuk érvényesülni a gyerek ízlését, hagyjunk beleszólást az étkezések megtervezésébe! Ha nem szereti a főzelékeket, ne kényszerítsük rá, hogy meg kelljen ennie, hanem készítsük el más módokon a zöldségeket például mártogatósokkal nyersen, vagy sajttal egybesütve, esetleg krémleves formájában. Legyen olyan is, amikor ő választhat, hogy mit szeretne enni!

Betegségre, ételallergiára utaló jelek

Ha az étvágytalanság mellé fogyás, hasmenés, hányás, puffadás társul, a gyerek evést követően hasfájásra panaszkodik, nem fejlődik a korának megfelelően, állandóan fáradt, gyakran levert, ne hezitáljunk, forduljunk orvoshoz! Lehet, hogy a probléma hátterében valamilyen gyulladás –például mandulagyulladás -, vagy ételallergia – laktóz- vagy gluténérzékenység, esetleg lisztérzékenység - áll, amelyek megállapításához alapos kivizsgálás szükséges. Ne kezdjünk interneten olvasott diétákkal kísérletezni, mert akár gyulladás, akár ételallergia okozza a panaszokat, csak súlyosbítjuk a problémát, ha nem a megfelelő módszereket és gyógymódot alkalmazzuk, annak megállapítása pedig szakembert igényel.