Ezért nagyon fontos a mese!

Meseterápia kicsiknek és nagyoknak

Ha valaki azt gondolja, hogy a mese csak kicsiknek való, az nagyon téved! Komoly szakmai kutatások bizonyítják, hogy a felnőttkori pszichés-, párkapcsolati problémák, és a stressz is kezelhető meseterápiával.

Míg gyermekkorban a mesék fő funkciója az alapvető emberi értékek elsajátítása, a helyes értékrendszer kialakítása, az igazság- és erkölcsi érzék fejlesztése, addig felnőtteknél a meseolvasás és hallgatás egyfajta relaxációs technika.

A mesemondás ősi, egyetemes, s minden kultúrában mágikus, rituális jelenség volt, egy jól elmondott mese bizonyos helyzetekben akár az életben maradás egyetlen biztosítéka is lehetett. Az archaikus kultúrában a mese jelen volt azokban a rítusokban is, amelyek azt ünnepelték, hogy az ember átlép életének egyik szakaszából a másikba. A paraszti társadalmakban nem csak munka közben meséltek, a halottakért is szokás volt meséket mondani. Ha valaki meghalt, a legjobb mesemondókat hívták el a tiszteletére, akik a leghosszabb „virrasztó meséiket” hozták el.

A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, melynek ne lenne mesebeli párja. A terápiában részt vevők feladata, hogy megkeressék azt a mesét, amely leginkább illik a páciens személyiségéhez, legjobban illeszthető a valós, problémát okozó szituációra, és megtalálják annak megoldását.

„Amikor elkezdjük elemezni a páciens életét, problémáit, szinte magától megjelenik az a mesehős, aki viselkedésével megmutatja a kivezető utat. A mesék valós vagy vélt traumákra építenek, megtaláljuk bennük a testvérféltékenységet, a válást, a szülők új párkapcsolatának elfogadását, a nővé/férfivá válás folyamatát, a mellőzöttség érzését. Azzal, hogy a megfelelő mesét vesszük elő, végigkövethetjük egy probléma keletkezését, kulminálódását és megoldását, s bármennyire is hihetetlen, de ez a modell tényleg működik a valóságban is.” – írja Boldizsár Ildikó meseterápiáról szóló könyvében.

A meseterápiában a meseterapeuta személye kulcsfontosságú, fokozott felelőssége van a megfelelő mese kiválasztásában. Egy történettel ugyanis csak akkor azonosul valaki, ha köze van a hallottakhoz, ha a mese a saját személyes valóságát meséli el. Ezért a meseterapeutának nemcsak azt az embert kell jól ismernie (problémájával, betegségével együtt), akinek mesél, hanem ismernie kell kétezer mesetípust (állatmesék, tündérmesék, novellamesék, legendamesék, ördögmesék, falucsúfolók, tréfás mesék, hazugság- és formulamesék), és e kétezer mesetípusból ki kell tudnia választani azt a történetet, amely az adott szituációban valóban segítő és gyógyító erőként szolgálhat.

„A meseterápiában soha nem olvassuk a mesét, hanem elmondjuk – ez alapvető szabály. A meseterapeuta tehát egyben jó mesemondó is: természetes és közvetlen módon tud mesélni, és képes hosszú időn keresztül fenntartani a képzelőerő működését.” – figyelmeztet dr. Boldizsár Ildikó. – „A meseterapeuta soha nem vonhatja le az elmondott történet tanulságait, nem elemezhet, és nem maradhat kívülálló sem, hiszen folyamatos kapcsolatban kell állnia azzal, akinek mesét mond. Biztonságot, meghittséget és nyugalmat kell ébresztenie és tartania, mert a mese „értelme” csak ilyen közegben tud megnyílni a mesehallgató számára.”

Mit tanulhatunk a mesékből?

Gyermekkorban azért van nagy jelentősége, hogy minél több mesével megismertessük gyermekünket, mert ezzel eszközt adunk a kezébe problémái megoldásához. A mesehősök mindig a jelenben élnek, amit elterveznek, azt véghez is viszik, sorsukat aktívan alakító, pozitív gondolkodású és az igaz emberi értékekért a végletekig harcoló egyéniségek. A királyfik, lovagok felelősséget vállalnak tetteikért, döntéseikért, miközben folyamatos mozgásban vannak, tapasztalatokat gyűjtenek, hogy azokat önmaguk fejlesztésére fordíthassák.

A mesékben minden helyzetnek megvan a kulcsa, de meg kell tanulni, hogyan kell vele bánni, és nem árt ismerni a zár kinyitásának törvényszerűségeit, rá kell jönni, mit hogyan lehet használni. Miért kell mindig a látszólag rosszabb tárgyat, lehetőséget választani? Melyik ellenféllel milyen módszerrel lehet megküzdeni, és mások megváltása mellett hogyan lehet önmagunkat is megváltani? Vagyis a meseterápia nem a mesék értelmezésén alapul, hanem azon a tudáson, amely a mesehősöktől származik: egy gondolat csak akkor nyeri el értelmét, ha megvalósítják. Ezt a megvalósítást gyakorolják és tanítják a mesék hősei.

 „Ha a mesemondás manapság is élő hagyomány lenne, nem lenne szükség sem a meseterápiára, sem a meseterapeutára. Ott lenne helyettük az élőszóban elmondott mese, amely mögött ott állna a bölcsességéről híres mesemondó, akikből éppoly nagy a hiány, mint a mesékből.” – mondja a meseterapeuta.