Így érintenek bennünket a szigorítások és a karantén!

Mindenki a biztonságra törekszik

A karantén egyik legnehezebb pszichés oldala, hogy a szabályokat szabadságunk korlátozásának érezzük: nem mozdulhatunk ki csak úgy, ahogy eddig megszoktuk, nem mehetünk edzőterembe, vásárolgatni, beülni a barátokkal valahová egy kávéra.

A bezártság-érzet, az ingerszegénység, a jövőnkkel kapcsolatos bizonytalansággal együtt komoly stresszt jelent. Nem látjuk – még a kutatók, orvosok sem-, mikorra vonul el a koronavírus járvány, nem tudjuk, belobban-e újra és hány évig lesz velünk, és mindez milyen hatással lesz az egészségünkre, a gazdasági helyzetünkre és a családunkra.

A bizonytalan jövő miatt sokan kontrollvesztést élnek meg. Most nem mi irányítunk, az eddig megszokott működési mechanizmusok, szokások nem működnek, helyettük újakat kell kialakítani.

Az emberi természetből fakad, hogy biztonságra törekszünk, életünk megszokott ritmusa, életmódunk, napirendünk fogódzót ad, ezért a kutatók szerint szeretnénk minél hamarabb visszatérni a régi életünkhöz.

Társas lények vagyunk

"Egy kicsit azt érzem, hogy átbillent a mérleg. A szabadságunkból és az emberi természetünkből sok elemet feláldozunk az egészségért. Az emberi természet társas természet. Az evolúció által is a társas mechanizmusok kerültek előtérbe, amiket most felül kell írnunk a védekezés érdekében" - mondja a kutatás vezetője, Urbán Róbert, az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék vezetője.

Hiába nagyszerű találmány a csetelés, a skype, a személyes találkozást mégsem helyettesítik. Az online tér nem képes pótolni a találkozások hiányát, hiányoznak nem csupán az illatok, a másik mozgása, a gesztusok, hanem sokkal fárasztóbb és fokozottabb figyelmet is igényel, ha csak vizuális és auditoros csatornán keresztül érintkezünk.

Távoktatás pro és kontra

Míg a karantén elején a legtöbb tanuló örömmel vetette bele magát a távoktatásba, hiszen nem kellett olyan korán kelni, megspórolható volt az utazás és kényelmesebben telt egy nap, mára az újdonság varázsa teljesen megkopott. Hiányoznak az osztálytársak, maga az iskola, mint szocializációs közeg. Az iskoláskorú gyerekek számára a kortárs kapcsolatok elsődleges fontossággal bírnak, most pedig be vannak szorítva a négy fal közé és ez hosszú távon nagyon nyomasztja őket.

Még nehezebb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik szegénységben, a társadalom perifériáján élnek, hiszen nekik nincsen számítógépük, nincs netkapcsolatuk, így ők még inkább elszakadnak és lemaradnak kortársaiktól.

"Azok a gyerekek, akik társadalmi, gazdasági szempontból kevésbé szerencsés helyzetben élnek, ahol a feltételek egyáltalán nem vagy csak minimálisan adottak (egy számítógépen kellene megoldani a home office-t és a tanulást), ott elképzelhető, hogy elmaradnak a tanulásban. A társadalmi egyenlőtlenségek tovább fognak nőni a helyzet hatására."- mondja a kutató.

Hogyan segíthet a szülő?

A kutató szerint nem szabadna a szülőknek azt a hibát elkövetniük, hogy a gyerek minden percét betáblázzák, de a teljes rendszertelenség sem jó megoldás. Valahol a kettő között kéne megtalálni az egyensúlyt, a szabad időre a gyerekeknek ugyanúgy szükségük van. Jó, ha este a megszokott időben fekszenek és reggel is nagyjából mindig ugyanakkor, és az étkezések is ugyanabban az időben zajlanak, ezek ugyanis keretet adnak a napnak. Jó módszer, ha gyermekünkkel táblázatot vezetünk a heti és napi teendőkről, hogy áttekinthetővé és időben nagyjából behatárolhatóvá váljon, mennyi feladatot kell aznap teljesítenie és mennyi idő marad szórakozásra, kikapcsolódásra.

Most még fontosabb, hogy gyermekünk minden nap mozogjon a friss levegőn: napi egy órát mindig szánjunk erre!

Változik-e a viselkedésünk, ha vége a járványnak?

Urbán Róbert szerint nehéz a viselkedésünket megváltoztatni. "Ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor a viselkedés is visszatér a régi kerékvágásba. Ha az életmódunkat meghatározó tényezők nem változnak, akkor a viselkedésünk is ugyanaz lesz" - fogalmaz.

Forrás: A cikk az ELTE TTK Biológiai Intézete által Urbán Róberttel, a kutatás vezetőjével, az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék vezetőjével készített interjúja alapján készült.