Ezek a jelek utalhatnak laktózintoleranciára gyermekkorban

Tejfehérje-allergia vagy laktózintolerancia?

Ha valakinél panaszok alakulnak ki a tejfogyasztást követően, annak nem csak laktózintolerancia lehet az oka, hanem akár tehéntej-fehérje allergia is. Ez utóbbi csecsemőknél, kisdedeknél gyakoribb. Az édesanya által elfogyasztott tejben, tejtermékekben lévő tehéntej-fehérje kiválasztódik az anyatejbe, így a szoptatott, „tejallergiás” csecsemőnél panaszt okozhat. A tejfehérje allergia esetén nem elegendő, ha a gyereknek laktózmentes tejet adunk, hiszen az allergén tejfehérjét az ugyanúgy tartalmazza. Ilyenkor az a megoldás, ha a magtejek között válogatunk – mandulatej, rizstej, zabtej – és a főzéshez is a magvakból előállított pl. rizstejszínt használjuk. Mivel azonban a tünetek közel azonosak a tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia esetében, amellett, hogy figyeljük, laktózmentes termékek esetén is jelentkeznek-e a kellemetlenségek, mindenképpen érdemes elvinni gyermekünket kivizsgálásra.

Mi a laktózintolerancia?

A laktózintolerancia egy emésztési zavar, aminek lényege, hogy a laktózérzékeny emberek nem tudják maradéktalanul megemészteni, azaz lebontani a tejcukrot. Az ehhez szükséges laktáz (nem összetévesztendő a laktóz, azaz tejcukor szóval) enzimből ugyanis nem termelődik elegendő a szervezetükben. Ha pedig a tejcukor nem a vékonybélben szívódik fel, hanem emésztetlenül továbbjut a vastagbélbe, ott zsírsavakká és hidrogéngázzá bomlik le – ez okozza a puffadást, hasmenést, bélgörcsöket, alhasban jelentkező hasfájást, hányingert, „bélkutyorgást”, savanyú szagú, laza székletet vagy habos-vizes hasmenést, serdülőkortól kezdve pedig akár hányás is jelentkezhet laktózfogyasztást követően. A tünetek súlyossága attól függ, hogy mennyi laktázenzim termelődik a szervezetben, illetve annak teljes hiányáról van-e szó. Minél kevesebb a laktázenzim, annál intenzívebbek a tünetek. A veleszületett, vagyis elsődleges laktóz intolerancia nagyon ritka, de sajnos jellemző a másodlagos, ilyenkor a kor előrehaladásával alakul ki a betegség.

Hogyan diagnosztizálható?

Az öndiagnózis azért veszélyes, mert az egyszerűnek tűnő következtetés (ha tejet iszom, tüneteim vannak) téves lehet. Puffadást okozhatnak ugyanis a mozgáshiány, nem megfelelő táplálkozás illetve más emésztőszervrendszeri betegségek is, mint az irritábilis bélszindróma, a lisztérzékenység, vagy a gyulladásos bélbetegségek. Ezért a kivizsgálás elengedhetetlen, mielőtt „rásütjük” gyermekünkre, hogy biztosan laktózintoleranciája van. A vizsgálat (hidrogén kilégzési teszt), mellyel megállapítható, hogy laktózérzékeny-e valaki, teljesen fájdalommentes. Ha az orvos kimondta a diagnózist, két megoldás van: diéta vagy enzimpótlás (rágótabletta vagy csepp formájában). A diéta laktózmentes étrendet jelent. A laktózmentes tejet, tejterméket fogyaszthatja a beteg, mivel ezekbe a szervezetből hiányzó laktáz enzimet teszik bele, így már az élelmiszerben elbontják a laktózt.

Mi tartalmaz laktózt?

Érdemes tudni, hogy a tejben van a legtöbb tejcukor (1 dl tejben 5 gramm laktóz van), a tejtermékekben kevesebb: 100 gramm túróban 3 g laktóz, a savanyított (joghurt, tejföl) termékekben még kevesebb, a kefirben a legkevesebb. A friss sajtokban (pl. gomolya és krémsajtok) minimális laktóz van, az érleltekben (füstölt, trappista, ementáli, camembert, penészesek, lágy sajt) pedig semmi. A közhiedelemmel ellentétben a kecske- és juhtej is tartalmaz laktózt és ugyancsak laktóztartalmú a zöldborsó és számos sonka, felvágott. A laktózmentes tejben pedig ugyanannyi cukor van, mint a normál tejben, csak bontva.

A tejtermékek fogyasztásának teljes elhagyása azért nem helyes megoldás, mert azok a legjobb kalciumforrások (a sajtban van a legtöbb), ami gyermekek esetében a megfelelő testi fejlődéshez elengedhetetlen. A termékcsoport nélkül a szervezet kalcium szükségletét nem lehet biztosítani. A dietetikusok ezért határozottan azt képviselik, napi fél liter tejnek megfelelő tejtermék fogyasztása ajánlott, akár laktózmentes formában vagy direkt enzimpótlással.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta.