Így fejlesszük rajzolással, színezéssel és egyéb módszerekkel gyermekünk készségeit!

Miért hasznos a rajzolás gyermekkorban?

A szabad rajz és a színezés nem csupán a fentiekben felsoroltak miatt nagyon fontos a korai életszakaszban, de azért is, mert egyrészt erősödnek tőle a kézizmok, az ízületek, egyúttal a szem-kéz koordináció is fejlődik, ami később az írás elsajátításában játszik lényeges szerepet.

A rajzolás nagyon sokat segít abban is, hogy a gyerekek a napközben velük történteket fel tudják dolgozni és az esetleges nehezebb szituációk okozta feszültséget, szorongást is oldják. Szinte öntudatlanul rajzolják ki magukból a pozitív és negatív érzéseket. Persze habitusfüggő, hogy ki él a rajzolás feszültségoldó hatásával, és ki az, aki inkább mozgással játssza ki magából a belső szorongásokat.

Egy négyéves gyerek általában nagyon bátran, nagy felületen, kevés szorongással alkot, míg az első-második osztályosok már nemhogy a nagy felületet nem merik kitölteni, de a kicsit is csak módjával - mert ők már erősebben élik meg azt, hogy keretek közé szorítják őket. Pedig jó lenne, ha ez a feszültségoldó eszköz rendelkezésükre állna életük végéig. Gondoljunk csak a művészekre, akik minden érzésüket, csalódásukat, örömüket és fájdalmukat megjelenítik a festővásznon, a festést, alkotást terápiaként használva. A színezés, rajzolás ugyanezt a funkciót tölti be gyermekkorban, csak ők még spontán módon, nem tudatosan használják ezt a csodálatos eszközt.

Színezés vagy rajzolás?

Noha a szabad rajzolás és a kötött formák színezése is fejleszti a gyerekeket a fentebb sorolt területeken, utóbbi megítélése jóval ellentmondásosabb. A színező talán egyetlen hátránya, hogy valamennyire mindenképpen keretek közé szorít, határt szab a képzeletnek. De nem ártalmas az egészségre vagy a gyerekek fejlődésére. A szakértők arra bátorítanak, hogy ha szívesen csinálja, ha örömet okoz neki, színezzen nyugodtan, de erőltetni biztos nem kell és bizonyos habitusú gyerekeknél pedig inkább kerülni érdemes. Akinek ugyanis általában szorongást okoz, ha egy feladatot nem tud pontosan megoldani, könnyen lemondhat miatta a rajzolásról, hiszen a színezőknél világosan látja, hogy mi az elvárás - vagyis hogy a vonalon belül kellene maradnia -, és nagyon frusztráló lehet, ha, mondjuk, a szem-kéz koordináció vagy a fejletlen kézcsontjai miatt nem tud ennek maradéktalanul eleget tenni. De van, akinek ez nem jelent problémát, és akkor is elégedett, ha a színezőlap csak össze van firkálva.
A színezők egyébként nem véletlenül annyira népszerűek ma a felnőttek körében, hiszen ha valakit vonz a - koncentrációt és türelmet is igénylő - színezgetés, akkor nagyon relaxáló elfoglaltság lehet, és ez a gyerekek esetében is ugyanígy igaz - főleg, ha nem társítunk a tevékenységhez határozott elvárásokat, ami a szabad rajzolásnál is kerülendő.

Ne erőltessük!

Ne üljünk le, és kezdjünk például embert, házat vagy kutyát rajzoltatni a gyerekkel. Bizonyos életkorban erre még nem is képesek: nem azt rajzolják le, amit tudnak, hanem amit és ahogy ők látnak a világból. Ez egészen az óvodáskor végéig igaz marad, sőt akár 7-8 éves korig is kitolódhat. És még később sem feltétlenül rajzolnak a gyerekek például három dimenzióban, hanem elég sokáig teljesen síkban maradnak.

Legjobb, ha a szülő témamegkötés nélküli, nagy felületen végezhető rajzolásra biztatja gyermekét, és minél több eszközt mutat meg neki, amiből kiválaszthatja a számára legkényelmesebbet.
Három-négyévesen még a ceruzafogást sem kell kiigazítani, idővel ez úgyis fejlődni fog. Iskola előtt azonban már jó, ha a ceruzafogás viszonylag stabil, hiszen lassan írnia kell tudni vele.

Mit jelentenek a rajzok?

Iskolába menés előtt álló gyerekeknél a színezés és a szabad rajz módja is jelentéses lehet: az írással kapcsolatban jó előjel, ha benne tudnak maradni színezés közben az adott formában, és ugyanez mondható el például arról, ha majdnem pontos egyenességgel tudnak vonalat húzni - de ezek csupán egyes (és nem feltétlenül egy időben megmutatkozó) jellemzők a sok közül: önmagukban nem mondanak szinte semmit, és mérni sem lehet velük, ezért a szülők lehetőleg ne vonjanak le belőlük messzemenő következtetéseket. Ugyanígy jobb, ha csak óvatosan próbálkoznak a gyerekrajzok lélektani értelmezésével.

A gyerekek rajzai, a színek, a választott formák már a korai életszakaszokban is sokat elárulhatnak a pillanatnyi lélekállapotról, de a rajzelemzés összetettebb terület, és egyetlen rajzból nem lehet komolyabb következtetéseket levonni - illetve akár még több képből sem, hiszen lehet, hogy a gyereknek egyszerűen csak olyan korszaka van, hogy mindig egy adott színnel szeret rajzolni. Ezzel együtt ha sorozatosan csak egyfajta témához vagy színhez nyúl, akkor valami biztos nagyon foglalkoztatja, ezért érdemes vele beszélgetni róla. Ha pedig egyéb szorongásos jelek is társulnak ehhez az ismétlődéshez, akkor szükséges lehet pszichológushoz fordulni, és a rajzokat is magunkkal vinni. De tartsuk észben, hogy nagyon ritka, hogy egyéb tünetek nélkül csak a gyerek rajzai valamilyen számottevőbb problémát jeleznének."- mondja a fejlesztőpedagógus.

Így fejleszthető a finommotorika!

Babakorban a finommotorika szinte észrevétlenül fejlődik, de a későbbi években érdemes tudatosan figyelni a fejlesztésére. Árulkodó jel lehet az óvodáskorú gyermeknél, ha nem szeret rajzolni, gyurmázni, vágni, ragasztani, ha nagyóvodásként sem tudja be-és kigombolni a ruháját, ha nem tudja megkötni a cipőjét.

A jó hír, hogy a kézügyesség és a finommotorika otthon, nagyon egyszerűen fejleszthető.

• Ha gyermekünk nem szeret rajzolni, akkor próbálkozhatunk ujjfestéssel egy nagyméretű papíron. Fontos, hogy az eszköz nagyméretű legyen, ezzel sokkal könnyebben boldogul egy kisgyerek. Ne erőltessük a ceruzahasználatot. Fessünk nagy, széles ecsettel, nagy papírra, hagyjuk, hogy köröket, csíkokat maszatoljon.
• Érdemes beszerezni méhviaszkrétát, amely lapos, nagyobb méretű.
• Gyurmázáshoz választhatunk méhviaszt gyurmát, a kéz melegíti át és ezáltal válik formázhatóvá, így sokkal nagyobb odafigyelést, elmélyülést igényel. De a "sima" gyurma is megfelelő, gombócokat formálhatunk belőle, belenyomkodhatunk babszemeket.
• A gyöngyfűzés is kedvezően fejleszti a kézügyességet, kezdjük nagyobb lyukú gyöngyökkel, és ha már jól megy, jöhetnek az apróbb szemek.
  A tésztagyúrás, szaggatás, csipetke-készítés nem csak jó játék, de hatásos kézügyesség fejlesztő is.
• A formakirakó is több mindent fejleszt egyidejűleg, ezzel indítsunk, majd haladjunk a puzzle irányába.
• Minden, amit a kézműveskedés halmazába képzelünk, könnyedén és nagyon hatékonyan fejleszt, ilyen pl. a varrás vagy a szövés. De vághatunk ollóval formákat, egyszerű rajzokat és felragaszthatjuk egy papírlapra. A hajtogatás precizitást, odafigyelést is igényel, a kézügyesség mellett.

Forrás: babaszoba