Ezért a játék a legnagyszerűbb fejlesztő módszer!

A játék akkor jó, ha élvezzük!

A játék lényege, hogy a játékban résztvevők élvezzék, amit csinálnak. És ez bizony a szülőre is igaz! Ha úgy érezzük, hogy nem szívesen babázunk, semmi kedvünk ezredjére is óvónéniset játszani, akkor válasszunk olyan elfoglaltságot, amiben minden résztvevő örömét leli: gyurmázhatunk, festhetünk, bunkert építhetünk vagy akár bújócskázhatunk is.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a kicsik számára a házimunka is lehet játék. Nyugodtan vonjuk be a gyerkőcöket a házimunkába is, mert az, ami nekünk munka, az nekik sok esetben hatalmas élmény: a piacozás, ruhateregetés, zoknikeresés – ki találja meg hamarabb a párját- sütés-főzés, panírozás, méricskélés.

Mire tanít a játék?

A játék kapcsán megtanítjuk gyermekeinket, hogyan tudják elviselni a kudarcot, hogy örüljenek a sikernek, együtt érezzenek a másikkal és bíztassák azt, aki nem győzött, és hogy megértessük velük, hogy akár győzünk, akár veszítünk, jó játszani, hiszen együtt vagyunk. A játékban résztvevők azt is megtapasztalják, hogy vannak játékszabályok, amit mindenkinek be kell tartani.

A játék a kicsik számára a legfontosabb tevékenységi forma, nélkülözhetetlen a fejlődéséhez. A játéknak nagy szerepe van az értelmi, a szociális, érzelmi, nyelvi képességek fejlődésében. Ez a születés utáni pillanattól kezdve elkezdődik. A kisgyermek megfogja a csörgőt, megszorítja az ujjunkat, eldobja a tárgyakat, majd felveszi. Órákig eljátszik így. Később szétszed, majd összerak, hordozgat, rakosgat, gyűjtöget tárgyakat. Tulajdonképpen ez a játék hozzájárul a finom-, és a nagy motorikus képességek fejlődéséhez is. Erősíti izmait, ami nélkülözhetetlen a mászáshoz, a járáshoz, a tárgyak emeléséhez. A tárgyak megfogásával, tapintásával azok tulajdonságait is felfedezi, ezenkívül megtapasztalja, hogy mi mindent lehet vele csinálni. A játék, a kísérletezgetés fejleszti a leleményességet, a képzelőerőt, a kreativitást és a problémamegoldó képességet is.

A játékkal felkészítjük a gyerekeinket a felnőtt életre is. Kisiskolás korban óriási szerepe van a szerep- és drámajátékoknak, konstrukciós játékoknak. Szerepeket, tevékenységformákat utánoznak, különféle helyzetekbe kerülnek, gondolkodnak, alkotnak, tevékenykednek, együttműködnek, beleképzelik magukat mások helyzetébe. Jól érzik magukat, hiszen a játék által teremtett képzeletbeli világban következmények nélkül vehetnek részt, miközben sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek.

Tanítsuk meg játszani!

Fontos, hogy sokféle játékot tanítsunk meg a gyermekeinknek. A felnőttel együtt játszott játékok között legyen ritmussal kísért, mozgásos, rajzos, utánzós játék, testi-ügyességi játék, tanulási játékok, labda- és betűjáték, szólottó, és legyen olyan is, amit maga a gyerek készít – tárgyak, társas játékok.

A játék során felébred a gyermek tudásvágya, örömet érez, átéli az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni azt, amit csinál. A játék fenntartja az érdeklődést, segíti a problémakezelést, fejleszti a
kommunikációs készséget, a döntési képességet, mások megértését. Lehetővé teszi a gyermek számára, hogy vidáman, eredményesen tanulhassa a felnőtt viselkedésformákat, hiszen nincsen tétje, a játszott tevékenységnek nincs kockázata számára, tehát feszültségmentes.

Azok a gyerekek, akik játékba ágyazva oldhatják meg a feladataikat, így közelítenek a probléma megoldásához, sokkal sikeresebbek lehetnek, mint azok, akik nem tehetnek így. Bátrabban próbálkoznak még kudarc esetén is, hiszen az egész dolog csak játék számukra.

Vannak természetesen olyan jellegű játékok is, mint a „Ki nevet a végén?, Gazdálkodj okosan!”- ahol az egyik játékos nyer, a másik veszít. Ilyenkor a gondtalan játékosság kevésbé van jelen, hiszen itt már
megjelenik a teljesítmény elve is. A versengős játék megtanít a versenyszellemre, a kudarc elviselésére, teljesítményre ösztönöz. Az olyan játékok, ahol jelen van a problémamegoldás, a kreatív tevékenység, ott örömteli, feszültségmentes játéknak lehet részese a kisgyerek.

A kisgyerekkel vele születik a játékossághoz szükséges kíváncsiság, a tárgyak, a környezet jelenségei, működése iránti érdeklődése. Sajnos ezt a velünk született játékosságot a túlzott jutalmazással átváltoztatjuk teljesítményre, és már a gyerekek egy része csak akkor végez tevékenységet, ha jutalmat kap érte. Ennek ellenére a játékosság nem mondhat ellent a teljesítménynek. Azok az emberek tudnak érdekes életet élni, akik gyermekkoruk játékos kedvét megőrizték felnőttkorukban is. Ők képesek a problémához, a megoldandó feladathoz könnyedén, játékosan közelíteni.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy otthon is játsszunk a gyerekeinkkel, hiszen azon kívül, hogy hatalmas élmény, amikor együtt van a család és egymásra figyel, még számos képességet is fejleszthetünk közben. Ha a gyermek a játék öröméért játszik (babázik, autózik, épít), nincs különösebb célkitűzés, játékszabály, akkor is örömet szerző a tevékenysége. Nem kell megfelelnie senkinek, saját vágyait valósítja meg, tehát szorongásmentes, aktív a cselekvése. Mindig adjuk meg a szabad játék, a választás lehetőségeit is a játékok közül, hiszen parancsra senki sem tud önfeledten játszani.

Felhasznált irodalom:
Vajda Zsuzsanna: Nevelés, pszichológia, kultúra. Dinasztia, Bp. 1994
Nagy József: Nevelési kézikönyv személyiségfejlesztő programok készítéséhez. Mozaik Oktatási Stúdió. Szeged, 1996.
V. Binét - Stöckert: Játékpszichológia. Benedek László, J.S. Bruner, Mérei Ferenc, Páli Judit, Stöckert Károlyné, S. Millar tanulmányaival. Eötvös József KLK, 1997.