Így védhetők ki gyermekkorban a húgyúti fertőzések!

Melyek a húgyúti fertőzések típusai?

Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak.  Két fő típusát különböztethetjük meg: az alsó és a felső húgyúti fertőzést. Alsó húgyúti fertőzések alatt a hólyag és a húgycsőfertőzés talaján kialakult gyulladást értjük. A felső húgyutak fertőzése a vesemedence és súlyosabb esetben a veseállomány baktériumok okozta betegsége. A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, normálisan a székletben is meglévő baktérium okozza.

Kiket veszélyeztet leginkább?

A húgyúti fertőzések csecsemőkorban kisfiúknál gyakrabban fordulnak elő. Ebben szerepet játszik az is hogy ebben az életkorban a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók könnyebben megtelepedhetnek. A későbbi életkorban a lányoknál fordul gyakrabban elő a betegség, mivel a húgycső rövidebb, tágabb, így  a kórokozók felszálló fertőzés révén könnyebben feljuthatnak a húgycsőbe és a felsőbb húgyutakba.

Melyek a húgyúti fertőzések tünetei?

Az alsó húgyúti fertőzés tünetei általában helyi jellegűek: sűrűbb, nehézkes, időnként fájdalmas, csípő vizeléssel kezdődik, amelyet hőemelkedés, bágyadtság, étvágytalanság és nyűgösség kísérhet. A vizelet normálistól eltérő színe, erősebb, kellemetlenebb szaga is fertőzésre utalhat.
A felső húgyutak gyulladását általános tünetek, így például a magas láz, rossz közérzet, hányinger, derékfájás jelezheti. Csecsemőkorban a magas láz mellett a betegségre hívhatja fel a figyelmet a haspuffadás, nyugtalanság és az étvágytalanság is. Gyakran az alsó húgyutak is gyulladtak, ezért a gyakoribb, fájdalmas, csípő érzéssel kísért vizelés is megfigyelhető.

Miért veszélyes, ha nem kezelik?

Megfelelő kezelés nélkül csecsemőknél a baktériumok elszaporodása akár szepszishez is vezethet, és nagyobb korban is súlyos szövődményeket, vesemedence-gyulladást, vesekárosodást okozhat.

Hogyan történik a betegség diagnosztizálása?

A diagnózis felállítása a gyermek alapos vizsgálatával illetve a tünetek kikérdezésével indul. A has vizsgálatakor húgyhólyag gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.
Ennek a vizeletnek a laboratóriumi, üledék illetve bakteriológiai vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában és a megfelelő gyógykezelés – az esetek többségében antibiotikum – kiválasztásában.
Hasi ultrahangra csak visszatérő esetben – vagy a vesék érintettségének igazolására - kisebb gyermekeknél, csecsemőknél, főleg fiúknál lehet szükség. Ezzel a vizsgálattal a hólyag fala, egyenetlensége, esetleg kövek és kiboltosulások észlelhetők. Bizonyos esetekben – például vesemedence gyulladás gyanúja esetén- pedig vérvételre is szükség lehet.

Hogyan kezelhető?

Az enyhe lefolyású húgyúti fertőzés, a húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikus kezelés, bő folyadékfogyasztás javasolt. Az antibiotikumos kezelés befejezése után célszerű egy újabb vizeletvizsgálat elvégzése.
A vesemedence-gyulladás kezelése mindig kórházban történik, mivel ebben az esetben vénásan adott antibiotikum szükséges, általában 7-10 napig. Nagyon fontos az ágynyugalom illetve a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyutakban lévő baktériumok tovább szaporodjanak. A kórházi kezelést követően általában még több héten keresztül kell folytatni az előírt antibiotikum szedését, amellyel az ismételt fertőzés előzhető meg.
Vesemedence-gyulladáson átesett gyermekek nefrológiai gondozása a lehetséges szövődmények elkerülése miatt fontos. A gondozás során rendszeresen történik vizelet ellenőrzés, vizelettenyésztés illetve egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérnyomásmérés, a vesék izotópos vizsgálata, hólyagfeltöltéses vizsgálat).

Hogyan előzhetők meg a húgyúti fertőzések?

• Megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztásával, vizelési inger esetén pedig minél gyorsabb vizeletürítéssel. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy soha ne tartogassák a vizeletet, mert a pangó vizeletben a baktériumok rohamos szaporodásnak indulnak.
• A higiénés rendszabályok – többek között az intim tájék helyes mosásának - megtanításával és betartásával. Kislányoknak különösen fontos megtanítani, hogy minden alkalommal alapos kézmosás előzze meg az ürítést, idegen helyen soha ne üljenek rá a wc ülőkére, minél nagyobb terpeszben pisiljenek, székelés után gondosan tisztítsák meg a végbél területét és a törlés mindig elölről hátrafelé történjen. Mindig legyen kéznél fertőtlenítő spray/gél/törlő, amivel az ülőkét is át lehet törölni, nedves törlőkendő és eldobható, papírból készült wc-ülőke.
• A hideg nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért a gyermekek öltözéke mindig az időjárásnak megfelelő legyen. Strandolást követően pedig ajánlott a vizes fürdőruha azonnali szárazra cserélése - egy alapos zuhanyzást követően-.
• Csak természetes anyagú alsóneműt vásároljunk gyermekünknek! A műszálas, nehezen szellőző, szoros alsóneműket és ruhadarabokat kerüljük!
• Visszatérő húgyúti fertőzések esetében válasszuk a lezuhanyozást illetve csökkentheti a diszkomfort érzetet a kamillás ülőfürdő.
• Visszatérő húgyúti fertőzések esetén mindenképpen ki kell vizsgálni a gyermeket, hogy milyen hajlamosító – például valamilyen anatómiai eltérés - tényező húzódik meg a háttérben.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta.