Így kezeljük sikerrel a hisztit!

Mire jó a hiszti?

Agyunk több részből áll: az ún. érzelmi agy az erőteljes érzelmek központja, amelyet magasabb rendű racionális agyunk szabályoz. Ám az első években a magasabb rendű racionális agy még nem elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen szabályozni az érzelmi kilengéseket. Szülői gondoskodás, szeretet és biztonságérzet szükséges ahhoz, hogy a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezdjen fejlődni és képessé váljon a stresszhelyzetek kezelésére.
A hisztiroham az éretlenség jele, kezelését ugyanúgy meg kell tanulnia a szülőnek, mint a gyereknek. Ha a szülő arra neveli gyerekét, hogy mindig „jó” legyen, arra predesztinálja, hogy elfojtsa indulatait és szüntelenül meg akarjon felelni mások elvárásainak, háttérbe szorítva saját szükségleteit.

A hiszti típusai

Amikor nyílik egy kisgyerek értelme és már képes elkülöníteni magát másoktól, megjelenik saját akarata. Ha ez olykor ütközik a szülők akaratával, a gyerek tehetetlenséget érez, s az így keletkező indulatot próbálja levezetni hiszti formájában, mivel más eszközt még nem ismer.

Ugyancsak hisztihez vezethet a kisgyerek fáradtsága, éhsége, betegsége. Olyankor a kicsik maguk sem tudják, mi bajuk, csak diszkomfort-érzésüktől szeretnének szabadulni.

Ha a szülő feszült, stresszes, az ugyancsak átragadhat a gyerekre, mivel ők még nagyon érzékenyek, a szeretett személyek minden rezdülését érzékelik.

Nem minden hiszti szól akaratosságról és manipulálási vágyról. Létezik egy „distressz-típusú” hiszti, melynek lényege, hogy a különböző kiváltó tényezők miatt a distressz rendszer aktiválódik és stresszvegyületek áradnak szét a testben és az agyban. Ilyen esetben óriási megkönnyebbülés egy kisgyerek számára, ha azt tapasztalja, hogy szülei képesek őt megérteni és megnyugtatni. Nagy hiba, ha magára hagyjuk vagy elkezdünk vele kiabálni, mert azzal elősegítjük a stresszhormonok továbbtermelődését.

A manipuláló szándékú ún. kis-Néró hiszti esetén a gyerek nem veszíti el a kontrollt, képes a racionális gondolkodásra, teljesen tudatában van tetteinek. Hiszti közben világosan meg tudja fogalmazni, hogy mit akar. Jellemzője a követelőzés, az „add-ide” vagy „vedd-meg-azonnal” mondatok.

Míg a distressz hisztinél létfontosságú a vigasztalás és a nyugtatás, a Néró-hiszti esetében sose engedjünk, mert ha a pillanatnyi béke érdekében beadjuk a derekunkat és teljesítjük a kis zsarnok kívánságát, személyisége irányító vonásává erősítjük a követelőzést és ha a gyerek túl sokszor nyeri meg ezeket a csatákat, hatalomra vágyó, erőszakos felnőtt válik belőle.
Ha kis-Néró típusú hisztivel van dolgunk, hagyjuk figyelmen kívül a produkciót. Ne vitatkozzunk és ne magyarázkodjunk! Használjuk inkább egészséges humorérzékünket a feszültség feloldására!

Néró vagy distressz?

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a distressz és a kis-Néró típusú hisztirohamokat. Ez nem mindig egyszerű, már csak azért sem, mert gyakran átbillen egyik a másikba, az esetek többségében kis-Néró hisztiből distressz típusúba.

A hisztirohamok jelentős százaléka az evésről, nem-evésről, ételről szól. Kiváló példája, amikor gyermekünk vacsora előtt vagy helyett édességet akar fogyasztani vagy nem akarja megenni a főételt. Eleinte vitatkozik, majd toporzékol is, ami a kis-Néró hiszti tipikus jele. Olyankor érdemes követelőzését figyelmen kívül hagyni. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre zaklatottabban sír, és nem reagál hívásunkra, akkor valószínű, hogy testében elkezdtek termelődni a stresszhormonok és már csak szülői segítséggel tud kijönni a szituációból. Arra van szüksége, hogy átöleljük, s ha minden jól sikerül, végül elfogadja a mi szabályainkat.

Az öltözködés ugyancsak elsőrendű hiszti forrás. Reggelente sok szülő rémálma, hogy a felkínált ruha-variációk egyike sem felel meg, a csemete hisztizni kezd. Csapkod, vonaglik, egyre jobban belelovalja magát és a végén már azt halljuk, hogy zokog, beszélni is képtelen. Érzelmi agya átvette az irányítást és már képtelen megnyugtatni magát, a szülő vigasztalására vágyik.

A lefekvés körüli hiszti kiváltó oka lehet pl. a sötéttől való félelem, cumi, alvóka elvesztése. Keserves sírással kezdődik és csak a vigasztalás segít. Aztán pár perc elteltével, ahogy megnyugszik a kisgyerek, elkezd parancsolgatni. Ebben az esetben a distressz hisztit kis-Néró típusú váltja fel.

Így kezeljük a hisztit!

Ha a gyereket nagyon erős indulatok, érzések kerítik hatalmukba, sokszor nem képes megfogalmazni, pontosan mi bántja őt, ezért olyankor arra kell törekedni, hogy nevesítsük a problémát. Kérdezzük meg, hogy mi, mint a szülei, hogyan tudnánk segíteni neki.

Bár jóval időigényesebb, ha folyamatosan visszajelzünk az érzéseiről és segítünk számára felfedezni azokat, mégis ezzel olyan tapasztalatokhoz segítjük őt, amelyet hosszú távon is használhat. Ha már gyermekkorában tudja, mire van szüksége ahhoz, hogy egy számára kellemetlen érzésen, helyzeten túl tudjon jutni, visszanyerve a nyugalmát, olyan eszközt adunk a kezébe, amelyet egész életében használhat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése egy tanulási folyamat, melynek vannak könnyebb és nehezebb szakaszai. A lényeg, hogy rálépjünk erre az útra és ne essük más elterelő hadműveletek csapdájába.

A varázslat segít

Ha gyermekünk leggyakoribb szava a „nem” és a „nem akarom”, kérdezzük meg, hogy mit szeretne inkább és szőjünk ebből egy rövidke mesét. Ha este nem akar lefeküdni, szóljon arról a történet, hogy milyen kalandokba keveredik a „soha nem alvó királyfi”, ha nem akar fogat mosni, akkor a fogkefe sörtéi közül előbújó fognyűvő manócska legyen a főszereplő. Ahogy bevonjuk csemeténket a mese világába, máris elterelődik a figyelme és már nem is lesz olyan fontos az ellenkezés. A nagy érzelmi töltet így szép lassan elcsendesül.

Készítsünk listát!

Ha gyermekünk specialitása a bolti hiszti, a listázás a segítő módszer! Bármikor, amikor valamilyen kívánság merül fel, írjuk fel egy papírra, amelyet aztán a lakás egy jól hozzáférhető pontján pl. a hűtőszekrényre mágnesezve helyezzünk el! Ne fűzzünk hozzá soha semmit, egyszerűen csak jegyezzük le gyermekünk óhaját! Ez a módszer csodálatosan működik, a gyerekek többsége megnyugszik a tudattól, hogy kívánságát rögzítették.

Ne feszítsük túl a húrt!

Azokban a helyzetekben, amikor a szülő és a gyerek is belefeszül egy szituációba és szemellenzősen hajtogatja a saját igazát, érdemes engedni. Néha be kell látni, hogy a csata nem megnyerhető vagy csak komoly veszteségek árán. A felnőttnek kell bölcsebbnek lenni és neki kell véget vetni a meddő vitának. Ha a gyerekek látják, hogy képesek vagyunk elengedni a győzelmet és kilépni a magunk kis dobozából, legközelebb ők is nagyobb eséllyel alkalmazzák majd ezt a taktikát.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta. Fotó: Unsplash/Zachary Kadolph