Rémálmok vagy éjszakai terror: hogyan segítsünk gyermekünknek?

Gyermeke kiabálva ébred az éjszaka közepén – mi a teendő? A rémálmok és az úgynevezett éjszakai terror (pavor nocturnus) gyakori jelenségek gyermekkorban, ettől azonban nem lesznek kevésbé ijesztőek a szülők számára. Ilyenkor úgy tűnhet, nem tudunk segíteni gyermekünknek ebben, rajtunk is eluralkodhat a tehetetlenség. Ez utóbbi ellensúlyozására született ez a cikk: megismerheti mindkét problémát, hogyan segíthet, és mikor fontos szakértő segítségét kérni.

Rémálmok és éjszakai terror: mi a különbség?

Az első fontos különbség, ami támpontot is adhat a megkülönböztetésre, hogy mikor történik a jelenség. A rémálmok ugyanis az alvás REM (“rapid eye movement”) fázisában történnek, tehát az éjszaka későbbi részében játszódnak le; ezzel szemben az éjszakai terror non-REM fázisban, vagyis az éj során korábban történik. A gyermekek viselkedése is különbözik: ha csak rémálmokról beszélünk, akkor felébrednek és emlékeznek az álomra, éjszakai terror esetén viszont nem reagálnak a külső impulzusra, gyakorlatilag vigasztalhatatlanok. Ehhez kapcsolódik, hogy a későbbiekben a rémálmok esetében a gyermek emlékszik az eseményekre, pavor nocturnus esetén azonban egyáltalán nem. Az általunk felajánlott segítségre is különbözőképp fog reagálni, amíg egy rémálom után igényli a szülői vigasztalást, éjszakai terrornál viszont (éppen mert igazából nincs ébren) nem reagál, vagy akár elutasító is lehet. 

Mi okozza a rémálmokat gyermekeknél?

A rémálmoknak sokféle különböző oka lehet. Okozhatja stressz vagy szorongás, ami a gyermek életében jelen van. Ezenkívül ijesztő könyvek, filmek, beszélgetések vagy történetek is okozhatják, ahogy alvásproblémák és -hiány is. Nagy változások átélése során (szülők válása, költözés, iskolaváltás) szintén gyakrabban fordulhatnak elő rémálmok. Ezek mellett pedig bizonyos gyógyszerek vagy betegségek hajlamosabbá tehetnek. 

Mi okozza az éjszakai terrort gyermekeknél?

Szintén többféle ok felmerülhet – a stresszes, szorongást okozó helyzetek például erre is hajlamosabbá tehetnek. Emellett a rossz alvási szokások, a túlságosan stimuláló környezet is hozzájárulhatnak, ugyanúgy mint betegség és láz, egyéb alvászavarok és genetikai tényezők is. Fontos tudni, hogy ez az állapot általában magától elmúlik, legkésőbb a gyermek 12 éves kora körül.

Hogyan reagáljunk, amikor megtörténik?

Ha rémálmokról van szó

Ha felismerjük, hogy gyermekünk rémálomból ébredt fel, igyekezzünk minél hamarabb megnyugtatni őt a jelenlétünkkel – öleléssel, szavakkal például. Tudatosítsuk benne, hogy csak álomról van szó, és a valóságban teljesen biztonságban van. Bátorítsuk a lassú, mély légzésre együtt, hogy az idegrendszerük is megnyugodjon. Ezen kívül  pedig segítségül hívhatunk éjszakai fényt és valamelyik kedves tárgyukat (pl. plüssállat), hogy simábbá tegyük a visszaalvást.

Éjszakai terror esetén

Mivel ilyenkor a gyerekek alszanak, fontos, hogy ne próbáljuk meg felébreszteni őket. Inkább várjuk meg, amíg az epizód véget ér (egy ilyen általában 5-15 percig tart), és közben maradjunk közel hozzájuk, figyeljünk a biztonságukra és hogy ne tudjanak kárt tenni önmagukban. Várjuk meg, amíg megnyugszabak és maguktól visszaalszanak. Nagyon fontos, hogy ne próbáljuk felrázni vagy büntetni őket – ilyenkor a kicsik igazából nem tudnak magukról, ezért az ilyen reakciók csak ijesztőbbé teszik az élményt.

Hogyan előzzük meg ezeket?

Legyen fix alvási ritmusunk

Az egyik fő faktor, ami hajlamosabbá teszi a gyerekeket az ilyen epizódokra, az az alváshiány és a fáradtság. Emiatt fontos, hogy minden nap ugyanakkor keljenek fel és menjenek aludni, ezzel elősegítve a megfelelő alvásminőséget is.

Legyen egy megnyugtató esti rituálénk

Szintén az alvásminőség javításában játszik szerepet, hogy már az esti rutinnal felkészítsük a kicsiket az alvásra. Kapcsoljuk ki a képernyőket egy órával elalvás előtt, égessünk halványabb lámpákat (pl. asztali lámpákat, állólámpákat a mennyezeti csillár helyett). A fürdés, fogmosás mellett – amik szintén fontos rituálék az alvásra való felkészüléskor – olvassunk mesét, legyünk fizikailag is közel egymáshoz, hogy a kicsik a lehető legnyugodtabban aludjanak el. 

Limitáljuk az ijesztő tartalmakat

Figyeljünk oda, miket néz, olvas, hallgat gyermekünk – legyenek ezek hírek, fiktív történetek, vagy közösségimédia-tartalmak. Ez kiemelten fontos az esti órákban, amikor alvás előtt közvetlenül érhetik impulzusok a gyerekeket.

Próbáljunk ki relaxációs gyakorlatokat

Sok meditációs- vagy jógagyakorlat már gyerekek által is végezhető. Gyakoroljunk együtt ilyet velük, legyen szó akár néhány perces légzéstechnikákról, vagy egyszerűbb jógapózokról. Ha hamar hozzászoknak ezekhez, azzal könnyebbé válik a napi szintű stresszkezelés és elalvás, és eszköztárat építhetnek ki a nehéz helyzetekre is. 

Beszéljük át a félelmeket, stresszes helyzeteket napközben

Ha egy bizalmi kapcsolatot építünk gyermekünkkel, könnyen felismerhetjük a szorongást vagy a félelmeket. Bátorítsuk arra, hogy ezeket elmondja nekünk – utána viszont vegyük komolyan, és az ő szintjén oszlassuk el ezeket. Kisebbeknél beszélgetés helyett a játékot, rajzolást is segítségül hívhatjuk ebben. Ezen felül kijelölhetünk olyan tárgyakat, tevékenységeket, amik “elriasztják” a félelem forrását (pl. kedvenc plüssállat, éjszakai fény).

Mikor forduljunk szakemberhez?

Noha, mint fentebb említettük, ezek az epizódok jó esetben maguktól elmúlnak, előfordulhat, hogy szakember segítségére lesz szükség. Ilyen például, ha gyakran (hetente vagy heti többször) megjelenik egy ilyen epizód; ha egy-egy tovább tart, mint 30 perc; ha a gyermek biztonsága veszélybe kerül ilyenkor; ha folyik a nyála, megfeszülnek vagy ránganak az izmai; ha más tünetek vagy alvászavar(ok) kísérik; vagy ha úgy látjuk, hogy visszatérő, súlyos félelmei vannak gyermekünknek, esetleg egyéb stresszhelyzetekről (pl. válás, iskolai zaklatás) tudunk. Egy alvásszakértő ilyen esetekben tud segíteni, hatékony megoldást nyújtva a problémára – központunkba az alvas@gyerekmosoly.hu címen foglalhat időpontot.

A rémálmok, éjszakai terror epizódok minden érintett számára ijesztőek, és rengeteg gyermek megy át ilyen időszakon. Fontos tudni tehát, hogy nem vagyunk egyedül, és azzal segítünk a legtöbbet a gyerekeknek, ha stabil rituálét építünk ki, megnyugtató közeget teremtünk, és bizalmi kapcsolatot építünk ki velük. Ezzel sokkal könnyebben átvészelhetjük ezt az időszakot is.

Források: https://www.stanfordchildrens.org/en/topic/default?id=nightmares-and-night-terrors-90-P02257, https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/sleep-terrors/symptoms-causes/syc-20353524, https://www.childrenscolorado.org/conditions-and-advice/conditions-and-symptoms/conditions/night-terrors/, https://mindsetpszichologia.hu/kisgyermekkori-alvaszavar-pavor-ejszakai-terror, https://www.healthline.com/health/night-terrors-in-toddlers, https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8193803/ 

Photo by Annie Spratt on Unsplash