Újszülöttkori hallásszűrés - mit állapít meg, miért fontos?

Ennek van az egyik legnagyobb a jelentősége az életkorhoz kötött hallásszűrések közül. Az ép hallás ugyanis alapfeltétele a hangok felismerésének,  nyelv elsajátításának, a beszédfejlődésnek, fontos része a lelki és szellemi fejlődésnek is.

Miért fontos az objektív hallásszűrés újszülöttkorban?

Ha a gyermek halláscsökkenéssel jön világra, a beszédfejlődésében elmaradás, a környezeti hangok, zajok, zene érzékelésének romlása és a beszédértésében nehezítettség jelentkezhet, ami kihatással van a mentális, pszichés fejlődésére, a társas kapcsolatokra, a szocializációra is.

Magyarországon 2015 óta kötelező az újszülöttek objektív hallásvizsgálata, esetükben ugyanis nem megfelelően pontosak a korábban szűrésként használatos szubjektív hallásvizsgálati módszerek (ezek a hang hatására bekövetkező viselkedésváltozáson alapulnak). Az objektív módszeren alapuló hallásszűrés segít felismerni, ha van valamilyen eltérés, így mielőbb sor kerülhet a további vizsgálatokra, és megkezdődhet az esetleges halláscsökkenés kezelése is.

Hogyan zajlik az újszülöttkori hallásszűrés?

Az újszülöttek hallásvizsgálata úgynevezett szűrő BERA (Brainstem Electric Response Audiometry) műszeres vizsgálattal történik, amellyel az agykéregben hanghatásra keletkező hullámokat lehet mérni. A vizsgálat menete a következő: a gyermek homlokára és halántékára elektródákat helyeznek, egy fülhallgatón keresztül pedig klikkelő hangokat hall. Ez gyakorlatilag olyan, mint egy EEG-vizsgálat, amivel a hallópályák működését, a gyermek agyi reakcióit tudják nézni. Ez egy objektív hallásvizsgálat, és ez jelenleg a legpontosabb.

A vizsgálatot rutinszerűen végzik a baba születése után - perinatálisan - , még a kórházban, a hazabocsátásig. Amennyiben esetleg nincs ilyen eszköz az adott intézményben, akkor tovább irányítják a szülőket a babával, a vizsgálat egy nagyobb klinikán, kórházban történik meg.

A szűrő BERA hallásvizsgálat általában a baba nyugodt állapotában (például etetés után, amikor alszik a baba), spontán alvásban történik, szükség szerint bódításban, altatásban - ez nem kellemetlen, nem fájdalmas, a babákat nem szokta zavarni a vizsgálat.

Ha a hallásvizsgálat eredménye valamilyen okból eltér a normálistól, akkor a szűrés kontrollvizsgálatára kerül sor. Amennyiben az ismételt vizsgálatok is a halláscsökkenés gyanúját igazolják, akkor sor kerül további műszeres, és fül-orr-gégészeti vizsgálatokra.

Újszülöttkori hallásszűrés - mit állapít meg, miért fontos?

A halláscsökkenésnek három típusa lehet: sensorineuralis halláscsökkenés, amely a hallószerv receptoros, idegi sérülése; konduktív, azaz vezetéses halláscsökkenés, amely során a hangrezgés terjedésében lép fel probléma; illetve ha mindkét típus jelen van, azt nevezzük kevert típusú halláscsökkenésnek.

A vezetéses halláscsökkenés sokféle lehet, lehet akár - ritka esetekben - hallójárati atresiatól, elzáródástól, hallócsontláncolati problémák miatt, de egy sima fülzsírdugótól is. Ha nem sikerül kiváltani az újszülötteknél hang hatására az agyhullámokat, lehetséges, hogy csak apró problémáról van szó, például egy kis magzatmáz került a hallójáratba, de jelezhet súlyosabb gondot is, ezért meg kell vizsgálnia fül-orr-gégésznek.

A fül-orr-gégész vizsgálja azt, hogy rendben van-e a hallójárat, a dobhártya, hogy nincs-e valamilyen eltérése, fejlődési rendellenessége a hallócsontoknak, de lehet akár a hallásérzékelő szervben, az úgynevezett csigában található szőrsejtekkel is probléma. Ha a családban előfordult már siketség, most már egyre szélesebb körben, szinte rutinszerűen szokták vizsgálni a gyermeknél az úgynevezett GJB2 (Connexin 26) gén esetleges mutációját is, mert ez is okozhat örökletesen nagyothallást.

Azt, hogy a szőrsejtekkel van-e valamilyen probléma, a szőrsejtek reakcióját, a csiga megfelelő működését az úgynevezett otoakusztikus emisszió (OAE) méréssel tudják vizsgálni. Ez egy sokkal egyszerűbb vizsgálat, amely során egy kis illesztéket, egy kis szondát (amelybe egy vagy két miniatűr hangszóró és egy mikrofon van beépítve) tesznek a gyermek fülébe. Ha az eszköz a jól halló belsőfülben működik, halk hangot érzékel - azonban ez nem mérhető halláscsökkenés esetén.

Ennek a vizsgálatnak az elvégzése is szükséges, hogy a fül-orr-gégész láthassa, hogy a szőrsejtek szintjén, a hallóideg szintjén, vagy esetleg kérgi szinten van-e a probléma. Ezt pedig azért is nagyon fontos tudni, mert szükséges esetben a kisbabát hallókészülékkel kell ellátni.  A kisbabák súlyos halláscsökkenés esetén kaphatnak úgynevezett cochlearis implantátumot (a kiesett belsőfül jelátalakító funkcióját átvevő eszközt), aminek meg kell történnie a gyermek kétéves koráig. A hallás minél korábbi rehabilitációjára ugyanis szükség van a megfelelő nyelvi, szellemi, pszichés és szociális fejlődés érdekében is.

Mely életkorokban kerül sor további hallásszűrésekre?

Az újszülöttkori vizsgálatot követően a babák esetén 1, 3, 6, 12, 24 hónapos korban szükséges további hallásszűrést végezni, míg a gyerekek esetében 3-6 éves kor között évente, majd ezt követően 18 éves korig kétévente. Ezeket a szűréseket a védőnők végzik szűrőaudiométerrel - ez egy nagyon halk, meghatározott, tiszta zenei hangot adó kis műszer, aminél azt figyelik, hogy felfigyel-e a baba, a gyermek erre a hangra. Probléma esetén fül-orr-gégészeten, illetve audiológián vizsgálják tovább a gyermek hallását.

Fokozottan veszélyeztetettnek minősülnek azok az újszülöttek, akik a halláscsökkenés tekintetében valamilyen rizikófaktorral rendelkeznek. Esetükben javasolt ezeken felül félévente részt venni audiológiai kontroll vizsgálatokon.

A gyermekkori halláscsökkenés rizikófaktorai többek között:

• pozitív családi anamnézis, tehát olyan családtag, akinek halláscsökkenése van
• méhen belüli fertőzések, amelyek veleszületett halláskárosodást okozhatnak (többek között például cytomegalovírus, herpes, rubeola, szifilisz és toxoplazmozis)
• fül- és egyéb craniofaciális (koponyát, arcot érintő) fejlődési rendellenességek.
• 1500 grammnál kisebb születési súly
• sensorineuralis halláscsökkenéssel járó postnatalis fertőzések (például bakteriális meningitis)
• respirációs distressz szindróma (például mekónium aspiráció)
• sensorineuralis vagy konduktív halláscsökkenéssel vagy Eustach-kürt funkciózavarával társuló szindrómára utaló elváltozás vagy vizsgálati eredmény (például Treacher Collins szindróma, Down-kór, Waardenburg szindróma, stb.)

Forrás: babaszoba; Fotó: Pixabay