Már az újszülöttek szervezete is tele van mikroműanyaggal!

Napjainkra a mikroműanyagok szinte mindenhol megtalálhatók: kimutatták már őket levegőből, talajból, óceánokból és tengerekből, édesvizekből, de ott vannak az ivóvízben, a tengeri ételekben, a konyhasóban, a cukorban, valamint a mézben és a sörben is, ezáltal ott vannak a mi testünkben, sejtjeinkben, sőt, már az újszülöttek szervezete is tele van velük!

A bolygónkat beborítottuk mikroműanyaggal, így a világnak már nem létezik olyan része, ahová ezek a szennyezőanyagok még nem jutottak el: találtak már mikroműanyagot a sarki jégtáblákban, esővízben, a sivatagi homokban, de a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban is.
Bár a mikroműanyag-kibocsátás legjelentősebb forrása az ipar, mi is sokat tehetünk azért, hogy a Földet katasztrófába sodró tendencia ne növekedjen. Gondolj csak bele: ha minden tizedik ember elkezdene tudatosan odafigyelni rá, hogy minél kevesebb műanyagot használjon, kerülné a műanyag palackokat, a csomagolt termékeket, már azzal mekkora eredményt lehetne elérni! Mert a környezetvédelemben nagyon is igaz az a mondás, hogy sok kicsi sokra megy.

Mit érdemes tudni a mikroműanyagokról? Következzen pár érdekes adat ezekről a bolygónkra és emberi szervezetre egyaránt veszélyes anyagokról!

• Évente 4,8-12,7 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba, ami annak felel meg, mintha a Föld minden lakója hetente bedobna egy műanyag szatyrot a vízbe.A hetedik kontinensnek is szokták nevezni azt a javarészt műanyag hulladékból álló szemétkupacot, amely a Csendes-óceánon terül el 1,6 millió négyzetkilométeren. A becslések szerint majdnem 80 000 tonna hulladékból álló „kontinens” területe háromszorosa Spanyolországénak.
• Köszönhetően azoknak a kedvező tulajdonságoknak (olcsók, tartósak és könnyűek), amelyek a műanyagok széles körű alkalmazását megalapozták, a környezetben csak nagyon nehezen és lassan bomlanak le. Már az az ötven év is igen hosszú, ami alatt a hungarocell lebomlik, de ez még mindig rövid időnek számít egy horgászzsinórhoz képest, amelynek ehhez 600 évre van szüksége.
• A Wessling-csoport vizsgálatai kimutatták, hogy az összes általuk vizsgált magyarországi folyóban (Duna, Tisza, Rába, Ipoly) kimutathatóak a mikroműanyagok, ebből a legtöbbet a Dunában találták, köbméterenként 50 részecskét.
• Az elmúlt évek kutatásai azt mutatják, hogy a csecsemők testében 15-ször több mikroműanyag van, mint a felnőttekében. A kutatók úgy vélik, hogy a csecsemők ilyen nagy mennyiségű mikroműanyagot a rágójátékokon keresztül fogyasztanak és a mikroműanyagot tartalmazó szőnyegeken való mászkálás közben.
• A mikroműanyag kibocsátás legfontosabb forrásai között megtalálhatók a szintetikus textíliák, melyek – kedvező áruknak köszönhetően – széles körben elterjedtek. Egy átlagos amerikai évente mintegy 18 kg szintetikus szálból készült ruházati cikket vásárol meg, egy afrikai kevesebb, mint 1 kg-ot, a világátlag kb. 6 kg/fő évente. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy egy 6 kg-os töltettel elvégzett mosás során kb. 700 ezer szál válik le a ruháinkról a mosógépben, akkor aligha lepődünk meg azon, hogy a szál forma az egyik legelterjedtebb a mikroműanyagok körében.
• A kozmetikai termékek között akadnak olyanok is, amelyeknek az összetevői között kb. ugyanannyi műanyag van, mint amennyibe csomagolták őket, vagyis a termék tömegének akár 10%-át is kiteheti a műanyag.

Forrás: evamagazin.hu; masfelfok.hu